Tyúk vagy a tojás – az AppArt és a MáSzínház viszonya

Tyúk vagy a tojás – az AppArt és a MáSzínház viszonya

Márton Gábor Csaba Márton Gábor Csaba
access_time 2019 október 28.
favorite 0
comment 0

2005 szeptemberében Bakonyvári L. Ágnes drámapedagógus és Göllesz Csilla gyógypedagógus egy különleges, akkor még Magyarországon gyerekcipőben járó kísérletbe fogott bele: a színház eszközeivel szerették volna fejleszteni értelmi fogyatékossággal élő középiskolás diákok képességeit. Az alkalmazott drámajátékok az emberépítést célozták, feladatuk a személyiségformálás, a kapcsolatfelvétel, a kapcsolattartás, a közlés megkönnyítése.

Bakonyvári L. Ágnes, MáSzínház

A dráma szó jelentése: tenni, cselekedni. Jelentéséből következik, hogy aktív részvételt, cselekvést követel minden játékostól. A résztvevők passzív szemlélőből aktív, a történéseket maguk alakító, változtató játékossá válnak, akik egy saját önkifejezési móddal képessé válnak a társadalom felé is kommunikálni, amit érdemes, sőt fontos tudni róluk. Egy ponton túl mind a csoport tagjai, mind az évek során csatlakozó színházi, képzőművészeti és zenész szakemberek felismerték, hogy eljött az idő arra, hogy a négy fővel indult, hetente egyszer egy tizenöt négyzetméteres szobában, egy órára találkozó társaság színjátszó csoporttá váljon, majd a közönség előtt is megmutatkozzon.

Létrejött, majd gyarapodni kezdett a MáSzínház társulata, egy éven belül kinőtte a szobát és egy iskolai tornaterembe költözött, már 14 taggal. Három sikeres színpadi produkció után – amelyek közül kettőt, a Világablakot és a Napok táncát Lackfi János írta a társulat számára – egy újabb kísérlet következett 2015-ben: négy értelmi sérült játszó és négy ép értelmű színész együttesen állt színpadra. Az ügyelő című előadás nem csak az alkotóközösség első integrációs projektje, de az első olyan darab is, ami kifejezetten középiskolásoknak készült úgy, hogy tanteremben is játszható legyen. A MáSzínházat alapító Bakonyvári L. Ágnes rendezésében megszületett előadáshoz feldolgozó foglalkozás is kapcsolódott, amelyben a résztvevő diákok, miután a történet passzív szemlélőiként figyelhették fogyatékkal élők és épek közös játékát, a színházi nevelési programban már beszélgettek, sőt, egy-egy gyakorlatban instruálták is a színészeket. Mind más szerepbe kerültek, olyanokba, amiken keresztül valódi találkozás jöhetett létre középiskolás és színész, ép értelmű és sérült ember között. Olyan, amilyenre az utcán aligha volna esély.

Ez az élmény hívta életre a MáSzínház köré épült AppArt Egyesületet. Szervezetünk nevét az angol applied arts kifejezésből származtatjuk, ami „alkalmazott művészeteket” jelent, így az általunk használt módszertanra utal. Tevékenységünk középpontjában azóta is az értelmi fogyatékossággal élő fiatalok és felnőttek képzése, és a társadalom egészébe való integrációja, illetve a többségi társadalom érzékenyítése áll. De erről az érzékenyebbé, megértőbbé tételről már tágabban gondolkodunk, mivel úgy látjuk, hogy aközött, hogy megértsük és kíváncsiak legyünk egy sérült emberre, vagy épp a szomszéd idős hölgyre, esetleg egy cigány fiatalra, minimális a különbség. Ezért is fókuszálunk a szervezet nevével immár az alkalmazott módszerre.

AppArt // MáSzínház

Kapcsolódó bejegyzések
AppArt Tanévnyitó Napok – 2019.09.26-28.
AppArt Tanévnyitó Napok – 2019.09.26-28.

AppArt Tanévnyitó Napok 2019 2019 szeptember 26-29., Wesselényi utca 73. 2018. augusztus végén költöztünk be...

Hodászi anzix
Hodászi anzix

A nyár telhet nyaralással, munkával, utazással, tanulással, de telhet játékkal is. Az AppArt Egyesület 4...

Amikor először bementünk a sötét nézőtérre, és csak a színpad volt megvilágítva, a MI színpadunk: na, az egy valóra vált álom volt.