Ott mindig nevetnek

Ott mindig nevetnek

Márton Gábor Csaba Márton Gábor Csaba
access_time 2020 február 03.
favorite 0
comment 0

A LEGtöbbett játszott előadásunk margójára – KépMás interjúk – Hanna

 

2016 szeptemberében indult útjára a KépMás – Próbálom túlkiabálni magam című előadásunk, amelyben volt 9 hónapnyi próbaidőszak, két nagy adománygyűjtő kampány, 35 budapesti és 2 vidéki előadás, több mint 30 osztály és nekik tartott foglalkozás, közel 20 szakmai beszélgetés és nagyságrendileg 2200 néző.

De a legfontosabb szám a 8. Hét lány indult el az én-megosztás közös útján, akik közül ketten alkotók, öten szereplők. A szereplők közül hárman értelmi fogyatékossággal élő nők. Aztán csatlakozott hozzájuk egy nyolcadik lány is…

Balla Dávid Ne bámuljanak már! című dokumentumfilmje a KépMás születését követte végig. De mi történt azóta? Erről kérdezi Márton Gábor Csaba az előadás stábjának tagjait hétről hétre, a LEGekre fókuszálva.

Ha már LEGek; az eddigi LEGTÖBBET NEVETŐS interjúra került sor Terhes Hannával.

Terhes Hanna - KépMás

 

Márton Gábor Csaba: Mivel a KépMás a legtöbbet játszott előadásunk, ezért ezekben a beszélgetésekben a LEG-ekre kérdezek rá. És ezzel kapcsolatban Réka is küldött neked egy kérdést…

Terhes Hanna: Ajaj…

MGCS: De még ugorjunk vissza. Fel tudod idézni, hogy neked mi volt a LEGIZGALMASABB Kriszti (a rendező – a szerk.) felkérésében?

TH: Egyrészt izgalmasnak tartottam a témát, másrészt olyan emberekkel dolgozhattam együtt, akiket már ismertem. Orsit, Dorkát, Krisztit, Barbit… szóval a Rékát kivéve mindenkit. De igazából nagyon sokat gondolkoztam azon, hogy egyáltalán csináljam-e ezt. De aztán meggyőztem magam. (nevet)

MGCS: Először nem voltál meggyőződve arról, hogy te ezt szeretnéd?

TH: Igen, először nem. A szöveg volt a para. Én borzasztóan lassan tanulok szöveget. De a csapat miatt vállaltam. Aztán persze a sok előadás alatt ez a para eloszlott.

MGCS: A szövegtől való félelem megvolt még az első előadás előtt, vagy addigra már elég felkészültnek, stabilnak érezted magad? Megmaradt a szöveg a LEGNAGYOBB MUMUS?

TH: Lámpaláz és izgalom, ez a kettő így váltakozott a premier előtt. És emiatt még nehezebb volt megszólalni… nem is megszólalni, hanem féltem attól, hogy mi lesz, ha elrontom, és nem fog jól menni.

MGCS: Volt ilyen? Emlékezetes elrontás?

TH: Nagy hibára azért nem emlékszek. Kisebbek persze voltak. (mosolyog)

MGCS: A LEGÁTLAGOSABB KépMás előadásnak részei ezek a pici hibák?

TH: Nem, abban semmi rontás nincs! (nevet)

MGCS: (nevet) Oké! Mi volt a LEGFURÁBB élmény eddig KépMáson?

TH: Az nagyon fura volt, amikor egy előadáson végig iszonyat csönd volt. Biztosan jöttek velünk, de semmi reakció nem volt. Én meg már kezdtem magamban “Úr Isten!”-ezni. Iszonyat para volt.

MGCS: Akkor az a legrosszabb, ha nincs reakció. Ennyi előadás után már biztos vannak olyan helyek, ahol számítasz valamilyen reakcióra.

TH: Mindig várom azt a részt, amikor Dorka már (Dittiként) mesélt Tamásról, és én átveszem tőle a szót, és elmondom, hogy három gyerekünk született. Ott mindig nevetnek. Azt mindig nagyon várom, hogy érjünk már oda!

MGCS: A nevetés miatt?

TH: Igazából nem is azért. Hanem mert az a rész nagyon tőlem függ.

MGCS: Tehát ott az a jó, hogy nagy a felelősséged?

TH: Igen.

MGCS: Oké. Visszatérve, akkor a LEGFURÁBB a nagy csend volt. Mi volt számodra a LEGKÜLÖNLEGESEBB nézői reakció?

TH: Nemrég anyukám meghívására egy olyan embert jött el, akit régóta ismerek, jártam is hozzá általános iskolás koromban. Nem tudom miért és hogy, de teljes nyugalommal ülte végig az egész előadást.

MGCS: Miért, milyen reakciót vártál volna tőle?

TH: Hogy nevetni fog. De nem. Majd valamikor beszélgetek is vele erről. (nevet)

MGCS: (nevet) Ha már itt tartunk; Réka azt kérdezi tőled, hogy mi volt számodra a LEGVICCESEBB a bemutató óta?

TH: Amikor közösen bemelegítünk, jókat szoktunk nevetni, amikor valaki ront a játékban. Ez nem szép, de akkor is vicces! (nevet)

MGCS: Szép, mondhatom! (nevet) Utolsó kérdés: mi fog a LEGJOBBAN HIÁNYOZNI, ha már nem lesz KépMás?

TH: Az elején ez a közös kis rítus. A játékok, a közös bemelegítések. Meg utána a kocsmázgatások. (nevet)

 

A korábbi interjúkat Nórival, Dorkával és Rékával a nevükre kattintva olvashatjátok. És bár az utolsó előadások már mind teltházasak, március 1-én még egyszer, utoljára találkozhattok a KépMással, amikor egy nyilvános MáSzínház Klub keretében egy izgalmas talkshow után megnézhetitek Balla Dávid az előadásról készítetett dokumentumfilmjét, és játékokkal és egy búcsú-rítussal vár benneteket a rendező, Bakonyvári Krisztina, és a társulatunk vezetője, Bakonyvári L. Ágnes.

Kapcsolódó bejegyzések
Értésből élmény
Értésből élmény

A LEGtöbbett játszott előadásunk margójára – KépMás interjúk – Zsófi   2016 szeptemberében indult útjára...

A nézők nálunk szocializálódnak
A nézők nálunk szocializálódnak

A LEGtöbbett játszott előadásunk margójára – KépMás interjúk – Ágnes   2016 szeptemberében indult útjára...

Simán el tudom magyarázni bárkinek, hogy fura vagyok
Simán el tudom magyarázni bárkinek, hogy fura vagyok

A LEGtöbbett játszott előadásunk margójára – KépMás interjúk – Orsi   2016 szeptemberében indult útjára...